Tészta Workshop

„A hagyományt nem ápolni kell, hisz nem beteg. Nem is őrizni, mert nem rab.
A hagyományaink csak akkor maradnak meg, ha megéljük őket.” (Sebő Ferenc)

Bemutatkozás

Már gyermekkoromban érdekelt a házi tészta készítése, tíz éves koromig tanyán éltünk a Hortobágy északi részén. Naponta főztek a szüleim tésztaételeket, sokszor gyúrtak, nyújtották. Olcsó volt, nagyapám azt mondta, hogy liszt, tojás, krumpli mindig van a háznál, és a tészta „dógosoknak való ítel, olcsó meg laktató.” Sokszor cukkolt, „ha nem tudsz szíp kerek, víkony tísztát nyújtani, akkor nem fogsz férjhez menni! Kicsúfolnak a legínyek!” (Szerencsére nem ezen múlott a házasságom…)

 

Édesapám közkedvelt vőfély volt, vele gyakran hívogattuk a családokat lovaskocsival az épp aktuális lakodalomba. A meghívottak selyemszalagot ajándékoztak, jelezve, hogy elfogadták a meghívást. Én meg rákötöttem édesapám vőfélybotjára, amit pár hét múlva én használtam a két fonott copfomba kötve. A vendégek az esküvő előtti héten a csigacsinálón éjfél utánig táncoltak….vagy tovább, mert én belealudtam a táncmulatságba.

 

Felnőttként kijutottam a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumba. Az óriási, tágas térben beleszagoltam a szénaillatú levegőbe, beléptem az egyik parasztház ajtaján a „mázolt padlóra”, és belém hasított egy megmagyarázhatatlan érzés: itthon vagyok!

 Nagyon örültem, amikor lehetőséget kaptam tésztagyúró bemutatók tartására a látogatók számára. Később ez olyan népszerű lett, hogy bekapcsolódtam a múzeumpedagógiai munkába is. Ezután meghívást kaptam országszerte több gasztronómiai rendezvényre, ahol gyűjtöttem a kézműves tésztakészítési fogásokat a látogatóktól. (Gyula, Nyíregyháza, Nagyszakácsi, Budapest stb.)

 

Több irányú érdeklődésem következménye, hogy több helyen dolgoztam. A kenyérkereső szakmám az óvodapedagógus volt, majd a szakszolgálatnál fejlesztőpedagógusként a tanulási zavarokat diagnosztizáltam és preventív fejlesztést vállaltam. Később pedagógia szakos középiskolai tanár lettem, és az ELTE-PPK Doktori iskolában az abszolutóriumig jutottam a „Női értékrend átadása három generáción át” című kutatásban.

A szakács szakma elvégzése után a Hagyományok Háza külső munkatársaként az egyik feladatom a „Népi játszóház vezető” képzésben a népi táplálkozás oktatása volt, a másik feladatom tematikus előadások tartása az „Ízes Hagyományok” programban.

 

Külföldi tapasztalatokat szereztem Észak-Olaszországban, ahol a vendéglátó családokban a tésztakészítő szokásokat figyeltem meg, emellett a „pasta fresca” – „friss tészta” boltokat, is meglátogattam Emilia Romagna tartományban. Erdélyben a „káposztalapin sült, vert, pityókás kenyér” útját követem. Moldvában hat faluban (Klézse, Pusztina, Csíkfalu, Diószén, Pokolpatak, Rekecsin) a csángók tésztakészítését és a vállalkozói szokásait tanulmányoztam.

 

Munkásságomat az Agrárminisztérium azzal ismerte el, hogy 2010-ben megnyertem a HIR védjegyet, (Hagyományok, Ízek, Régiók) – a tyúkfül tészta, tésztagomba és a macskatalp tésztával. Tudományos kutatási tevékenységem a SZIE Gazdálkodás-, és  zervezéstudományi Doktori Iskolában teljesedett ki, amikor Dr. Prof Lehota József vezetésével megvédtem a doktori értekezésemet: „A száraztésztát készítő mikrovállalkozók versenyképessége” címmel. A tésztagyúró workshop gyakorlatom már a szentendrei Skanzenben kezdődött (1994-2015 között), csak akkor még interpretátor feladatnak hívták.